Sajtószoba

Albert Flórián: Életem a Fradi

2007-06-20

A Ringier Kiadó a 2007. évi ünnepi könyvhétre jelentette meg a Nemzeti Sport fotókkal gazdagon illusztrált exkluzív könyvét Albert Flórián, Életem a Fradi címmel.

A Nemzeti Sport, Magyarország egyetlen sportnapilapja, a hazai sportújságírás meghatározója, nagy figyelmet fordít a sporttörténeti kiadványok megjelentetésére, a magyar sport kiemelkedő eseményeinek, személyeinek bemutatására.

A Nemzeti Sport első nagy sikerű könyve a 2005 őszén megjelent, Szöllősi György: Puskás című albuma, mely rangos hazai- és nemzetközi elismeréseket mondhat a magáénak. A „Puskás könyv” három utánnyomásban látott napvilágot, és e munka alapján készül a Puskás Ferenc életét bemutató dokumentumfilm is.

Ugyancsak mérföldkőnek tekinthető a 2006-ban megjelent Nemzeti Sport exkluzív kiadvány, Arday Attila - L.Pap István - Thury Gábor: Vér és aranyak című könyve az 1956-os év magyar sportját feldolgozó alapmű.

 

Az Életem a Fradi című könyv méltó folytatása ezeknek a köteteknek.

 

A szerző, az aranylabdás császár, Albert Flórián egyes szám első személyben ír pályafutásáról, a Fradiban eltöltött sikeres éveiről, pályatársairól, edzőiről, árulásokról és hűségről, magánéletről és focibundáról, botrányokról és csillogásról. Nemcsak a Császár „magántörténete” elevenedik meg a könyvben, hanem a Fradi csillogása és a bukása is.

Az Albert-könyv megtartja a több rétegű szerkesztési elvet, mint a nagy sikerű Puskás és a Vér és aranyak. Keretes cikkekben futnak a meccsek, statisztikák, a tényszerű információk, és egész oldalas exkluzív nyitóképpel indulnak a fejezetek.

 

Eddigi könyveink igényességének megtartásával folytatódik a Nemzeti Sport könyvek sorozata, abban a reményben, hogy időtálló, egyedi értékű sporttörténeti dokumentumokat juttatunk el a könyvtárak és a családok könyvespolcaira.

 

„Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz.” – írja magáról Albert Flórián. „A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem/lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem.

Örömök értek, csalódások – még vén fejjel is ­–, barátok hagytak el, de talán nem túlzás, ezrek jártak miattam meccsre. Ez volt a bázis, a futball anyaföld, ahová, mint a fel-feldobott kő, mindig visszahulltam.

 

Számtalan cikket írtak rólam, sőt könyveket is – még talán jót is –, ám túl közel még soha senkit nem engedtem magamhoz. Most, negyven évvel az Aranylabda csodája után, elérkezettnek láttam az időt, hogy az eddigieknél többet mutassak meg magamból, életemből, jó és rossz meccseimből, hajdani s mai ünnep- és hétköznapjaimból.

Remélem, nem lesz unalmas!”